Ritkán hallani olyasmirõl, hogy egy hazai zenekar ki tud törni a Kárpát-medencébõl és az országhatárokon túl is képes megtenni az elsõ fontos lépéseket. A szombathelyi Sear Bliss egyetlen demóval elérte azt, amirõl rengetegen csak kósza ábrándokat szövögettek, ugyanis a hollandiai II Moons kiadó nemcsak leszerzõdtette õket, hanem március elején egy Európa-turnét is szervált nekik a svéd Marduk és a német Tsatthoggua társaságában. A turnéra a korábban már kiadott Phantoms album mellé CD-n is megjelent a 12 perces bónusznótával kiegészített Pagan Winter demó. A Legion turnéról Nagy András, a Sear Bliss énekes/bõgõse tájékoztatta az MHH-t.

Egy rég várt dolog vált valóra, amikor megtudtuk, hogy turnéra indulhatunk a svéd Mardukkal, tehát nem csoda, hogy óriási várakozás elõzte meg részünkrõl az utat. Tudtuk persze, hogy ez az egész nem lesz olyan egyszerû, hiszen ha csak a távolságot nézzük, akkor is 8100 kilométer állt elõttünk. Az pedig talán még egy gyakorlott kamionsofõr számára is jelentõs.

Február 26.
Az indulás elõtti napok izgalmait egy csomó kellemetlenség is tetézte, majd jöhetett a több órás várakozás a magyar-osztrák határon. Elsõ utunk Bécsbe vezetett, ahol a lakóbuszt béreltük. Ez ugyan gyönyörû volt, de hamar kiderült róla, hogy kissé szûk és kényelmetlen 8 ember - 6 Sear Bliss tag, két sofõr/technikus/mindenes - és rengeteg cucc számára. Talán a legnagyobb megpróbáltatást az egész banda számára a közel 24 órás út jelentette Hollandiáig. Elõször is hozzá kellett szoknunk a hajóként hullámzó busz okozta "tengeri betegséghez", aztán jött a német határ. Abban a tudatban közelítettünk felé, hogy az Unió miatt nincsenek már határok, de tévedtünk. Ahogy megtudták a fináncok, hogy a buszban zenészek utaznak Hollandia felé, egybõl félreállítottak minket, és bár sikerült mélyen aludnunk ezekben az éjjeli órákban, kirángattak minket a szakadó hóba. Ott didereghettünk a busz mellett pizsamában (ez ugyan hülyeség, mert nem is pizsamában aludtunk, ha-ha), aztán bekísértek egy épületbe, ahol kipakoltatták még a zsebeinket is. Egybõl elõkerültek a különféle titkos holmik - taknyos zsebkendõk, negró cukrok stb. - majd a finánc "pisztol, hásis?" kérdésére valamelyikünk odavetette: "Az, te buzi, itt van a gatyámban!". Erre egybõl megmotozott mindannyiunkat.

Február 27. - Hengelo, Hollandia
Kora délután, az utazásba és a rengeteg póker partiba belefáradva érkeztünk meg ebbe a gyönyörû holland városba, amely szerintem az egész turné legszebb állomása volt. A Metropool klubot ugyan nem volt könnyû megtalálni, mégis mi értünk oda elsõnek, megelõzve a német Tssssaaatttthhhoooggguaaa (röviden: Csattogó) zenekart, valamint a Mardukot. Rövid városnézésünk során kiderült, hogy a helyiek roppant barátságosak és kizárólag kerékpáron tudnak közlekedni. Még a hosszú hajú, szegecses, bõrruhás arcok is csúnya, ormótlan bringákon érkeztek a klubhoz. A 400 nézõbõl legalább 380 kerékpárral jött… Az ellátásunk egyébként elsõosztályú volt - mindent megkaptunk, ami csak kellett. Bár a holland ételekhez képtelenség volt hozzászokni. Leültünk vacsorázni a Mardukékkal, és ahogy belekóstoltunk a máig is ismeretlen kajába, hirtelen összenéztünk és inkább elmentünk hangolni. Viszont a holland gyerekek - a hangmérnök és a szervezõk - még repetáztak is belõle! Lehet, hogy arrafelé ettõl a kajától olyan magasak az emberek. Fotózni ugyanis képtelenség volt, mert mindenütt egy-egy 2 méteres Mischa feje lógott a képbe. Szerintem mindhárom csapat jól indította a turnét és a hangmérnök is kitett magáért. Jó volt hallani, hogy néhányan fõleg a Sear Bliss kedvéért jöttek el erre a bulira. Volt, aki betéve tudta az összes holland interjúnkat is! A hangulat végig kitûnõ volt, bár Mardukék egy kisebb verekedést kezdeményeztek, amikor valaki megpróbált "stage-divingolni". Ezt ugyanis õk nem nagyon kedvelik.

Február 28. - Hilversum, Hollandia
Szerencsére nem kellett sokat utaznunk, így még a tengerpartra is kiruccanhattunk egy rövid idõre. Hilversum is csodálatos hely. Az ellátás tökéletes volt, a kaja pedig ismét ehetetlen. A kb. 300 nézõ láthatóan élvezte a bulit. Itt egy Sabbatical Goat nevû helyi csapat is fellépett. Nagyon rendes srácok. Itt is jó érzés volt hallani, hogy az egyik magazin csak a mi kedvünkért jött el. Megcsináltuk az interjút, aztán el is mentek. Itt végre a kiadónkkal is találkozhattunk. Ez volt az elsõ személyes találkozó, egy rég várt alkalom. Kaptunk egy rakás CD-t is. Szóval, ez egy igazán kellemes est volt számunkra.

Március 1. - Rotterdam, Hollandia
A rövid távolság miatt még egy gyors amszterdami kiruccanás is befért a programba. Emiatt aztán el is késtünk egy kicsit, no meg azért, mert Rotterdamban még térkép segítségével is órákba telt, mire megtaláltuk az apró klubot, amely egyébként ízlésesen egy krematórium tõszomszédságában állt. A korábbi napok kajája okozta gyomorrontás miatt mindenki elhalasztotta a vacsorát. Bár a sofõrök szerint ezúttal nagyon ízletes volt az étel, mi mégis inkább a koplalást választottuk. Valahogy az egész banda borús kedélyállapotban várta az estét. de aztán az egyik legjobb hangulatú bulinkat nyomtuk le. Kb. 300 nézõ volt itt is, és az elsõ sorok teli torokból üvöltötték az "Oh, my Lord"-ot. A hangzás is külön említést érdemelt. Itt találkoztunk a legtöbb Sear Bliss rajongóval és abban, hogy a nveünk cseppet sem hangzott idegenül, biztosan nagy szerepe volt annak, hogy a kiadónk is rotterdami székhelyû. A kiadónkon kívül olyan érdekes emberekkel is módunk nyílt találkozni, mint Kris Verwimp, aki a Sear Bliss borítóit készíti. A Marduk is hatalmasat döngölt ezen az estén, és én sem bírtam ki egy kis headbangelés nélkül. Viszont a Tsatthogua már nem aratott ekkora sikert, a tömeg valahogy nem szimpatizált a német srácok szado-mazo metalnak titulált zenéjével.

Március 2.- Ruddervoorde, Belgium
Az esõs, rideg, szeles vasárnap egy kissé rányomta bélyegét a hangulatra. Ruddervoorde egy isten háta mögötti városka, közel a nyílt tengerhez, viszont itt volt a legmodernebb koncertterem, és végre megkaptuk a jól kiérdemelt ízletes ételt is. A bandákra váró hosszú út miatt már fél hétkor el kellett kezdeni a koncertet, de aztán ez sem okozott problémát. Ide is kb. 300 nézõ jött el (jó néhányan kifestve), de még csak meg sem mozdultak a 3 banda mûsora alatt. Mégis élvezhették a koncertet, mert itt adtuk el a legtöbb CD-t. Többen is mondták, hogy a belgák már csak ilyenek. A fárasztó összepakolás után elég korán el is húztuk volna a csíkot, ha Fred (a Marduk dobosa) 2 nõ/nap átlagja miatt nem kellett volna várakoznunk egy keveset... (Mellesleg a Mardukban gitárosként kisegítõ Peter Tagtgrent - Hypocrisy, Abyss, stb. - is minden városban várták a helyi barátnõk.)

Március 3.- Stuttgart, Németország
A nagy hajsza miatt már korán megérkeztünk ezen az esõs hétfõi napon. Kiderült, hogy a Marduk tagjai egytõl-egyig hatalmas Manowar fanatikusok, így egész nap csak Joey DeMaio-ékat hallgattuk a hatalmas cuccon, és közben közösen énekeltük a metal himnuszokat. Kurva jó volt! Sajnos, a hétfõi nap miatt csak kb. 200 ember jött el a bulira, de a hangulat így is kiváló volt. A színpad pedig akkora, hogy akár még focizni is lehetett volna. Az egész turnét tekintve itt volt a legtökéletesebb a hangzásunk, köszönhetõen a kiváló helyi hangmérnöknek. Még a Marduk állandó keverõsén is túltett!

Március 4. - Essen, Németország
Karikás szemek, hatalmas adag kávék jelezték az elõzõ éjszakai bulizást, aminek helyszíne egy stuttgarti bár volt. Az sem lelkesített senkit, hogy nem túl logikus módon visszafelé vettük az irényt. Stuttgartból Bécs felé ugyanis Essen nem igazán esik útba... Egy hatalmas csarnok fogadott egyébként bennünket, pompás hangosítással és kiváló ellátással. Itt sem volt több, mint 300 nézõ, és õk is leginkább a Mardukra indultak be. A hangulatot csak fokozta, hogy Eric (azaz Legion, a Marduk énekese) a Destruction feldolgozás alatt óriási tüzeket fújt. Szerencsére a terem elég magas volt ahhoz, hogy az akciója ne okozzon problémákat. A buli után ismét a fárasztó lepakolás, bepakolás, valamint egy laza 1000 kilométeres táv várt ránk.

Március 5. - Bécs, Ausztria
Számunkra Bécs volt a legismertebb turnéállomás, mégis itt volt a legnehezebb megtalálni a helyszínt, az XS klubot. A közhiedelemmel ellentétben nem túl egyszerû dolog három lakóbusszal kocsikázni Bécs belvárosában... Annak viszont nagyon örültünk, hogy végre találkozhattunk magyarokkal! Sajnos, meglepõen kevesen voltak a klubban, mindössze kb. 150-en lehettek. Nagyon vártuk ezt a koncertet, de a turné legrosszabb állomása volt, szerintem mindhárom zenekar számára. Fõleg a gyatra hangzás és a klub gyenge felszereltsége okozott gondot, de nálnuk egy kellemetlen húrszakadás is nehezítette a mûsort. A másik két csapat koncertjén is szinte csak hatalmas zajt hallottam. Arra pedig egyenesen borzasztó volt gondolni, hogy egy újabb 1000 kilométeres út vár ránk. (Éljenek a szervezõk!)

Március 6. - Berlin, Németország
A hosszú utat valamennyire elviselhetõvé tette, hogy a nagy részét sikerült átaludnunk. A német srácok a végigbulizás taktikájával éltek, mondván, hogy úgy sokkal kibírhatóbb az utazás. Mindenesetre Csattogóék nem úgy néztek ki, mint akik reggeli tornával kezdik napjaikat. Meglepõen kicsit színpad várt minket Berlinben, de mégis rettentõ jól sikerült a koncert. A hangzás kiváló volt, és bár 250-nél nem lehettek többen, mégis iszonyú beindulás volt mindhárom csapat mûsora alatt. Itt is voltak ismerõsök, mégpedig a black metalra szakosodott Ablaze magazintól. Peter, a lap szerkesztõje pár hónappal korábban lejött hozzánk Szombathelyre, hogy egy négy oldalas interjút készítsen velünk (ezt egyébként egész Németországban rengetegen odahozták dedikáltatni), és jó volt újra találkozni vele. A bulink után az elsõ sorban olyanokat üvöltözött magyarul, hogy "Egészségedre!" Ha-ha! A koncert után a Mardukékkal átvonultunk egy közeli bárba, ahol hatalmas bulizás vette kezdetét. Ahogy kiderült, hogy zenészek vagyunk, egybõl megérkezett az ingyen pia és természetesen a bandák kérésének megfelelõen más sem szólhatott, csak Manowar! Ilyenkor az a legjobb. Meglepve tapasztaltam, hogy Morgan (a Marduk gitárosa) úgy énekelte a Blood of My Enemies-t, mintha csak Eric Adams bújt volna a torkába! A felejthetlen buli még közelebb hozott bennünket Mardukékhoz, és mondhatom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen kurva jó arcok! De ugyanez vonatkozik a Csattogós arcokra is. Úgy hajnali 5 után keveredtünk vissza a buszokhoz, és mivel Fred ismét elkapott valami német csajt, csak kicsit késõbb indulhattunk a következõ állomás felé, amely ezúttal mindössze 300 kilométerre volt.

Március 7.- Fraureth, Németország
Az éjjeli mulatás jelei tagadhatatlanok. Verõfényes napsütés várt ránk, ami elég szokatlan volt az elõzõ napok után, de hát ez már a tavasz elõjele. Kb. 300 fanatikus gyûlt össze ezen az estén, és elsõként valami borzasztó elõzenekar terrorizálta õket. Csak annyira emlékszem, hogy utánuk minden ragadt a mûvértõl a színpadon, és hogy majdnem leégették az egész klubot ezek az amatõr tûzfújók. Ahogy lenyomtuk a bulit, elbúcsúztunk német barátainktól, akik itt fejezték be a turnét, majd pedig irány Torino. Laza 1100 kilométer, újabb rémálom.

Március 8. - Torino, Olaszország
Valahogy csak sikerült idõben megérkeznünk a Drachma nevezetû klubba, amely egy tipikus olasz gengszter filmeket idézõ környezetben bújt meg. Itt már javában dúlt a tavasz, lehetett vagy 20 fok. Mardukék busza egy defekt miatt 4-5 órát késett, de aztán minden gördülékenyen ment. Itt találkoztunk a leglelkesebb közönséggel, és teljes teltház volt, kb. 500 emberrel. Egy extra-borzasztó-mega-primitív-olasz-ipari-gép-zaj-duó nyitotta a bulit, és rajtuk még a helyiek is jókat derültek, nem is beszélve a Mardukékról meg rólunk. Úgy gondolom, hogy ezen a koncerten adtuk ki a legnagyobb erõt magunkból, és ettõl a tömeg is tisztára megõrült. Felejthetetlen buli volt! Ráadásul Danny, a Marduk keverõse is nagyot alakított, 100 százalékos hangzást biztosított nekünk. Sajnos, a Marduk mûsorára annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy negyedóra után elszálltak a végfokok, és utána már csak "alapokról" nyomhatták a bulit. De még így is lélegzetelállító volt Legion extra-giant tûzfújása. A buli után alig lehetett elszakadni a lelkes rajongóktól, majd egy igazi olasz vacsora után elbúcsúztunk a Marduk tagoktól. Még jó utat kívántunk nekik Barcelonába (számukra az volt az utolsó állomás), majd felejthetetlen élményekkel tértünk vissza a buszunk ágyaiba. Emlékeink felidézésével próbáltuk elviselhetõvé tenni a hosszú utat, majd rájöttünk, jó hazatérni.