Minden bizonnyal te vagy a legismertebb belga mûvész a Metal scene-en. Elmondanád nekünk mikor vetted észre, hogy van tehetséged a rajzoláshoz? Jártál valamilyen tanfolyamra/iskolába?

Már gyerekkorom óra nagyon szeretek rajzolni. Imádtam az olyan képregényeket, mint a Prince Valiant, Thorgal, De Rode Ridder, Jugurtha, és annyira vonzott a dolog, hogy magam is elkezdtem rajzolni. De csak amikor megnéztem a "Conan, a barbárt" a moziban, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy egy egész képregényt kreáljak. Onnantól fogva tudtam, mit akarok csinálni a jövôben. Gyakorolni kezdtem a rajzolást és pár év múlva megszületett Odoric. Egy történethez rengeteg különbözô rajztechnika szükséges, és én mindent, amit tudok, az Odoric-képregények készítése során tanultam meg. Persze csak a saját örömömre csináltam azokat a képregényeket. Akkoriban nem gondoltam, hogy annyira tehetséges lennék, hogy képzômûvészeti iskolába járjak. Igazi maximalista vagyok, ha a munkámról van szó, így lehet, hogy abban az idôben túl magasra raktam a mércét.

Mielôtt a Metal scene-re léptél volna, elkészítetted az elsô Odoric képregényt. Mit csináltál elôtte? Szerinted az Odoric egy fontos állomás a karrieredben?

Három fekete-fehér Odoric képregényt és néhány rövid ill. befejezetlen történetet rajzoltam meg, mielôtt nekiláttam a "The Wall of Doom"-nak, az elsô kiadott Odoric képregénynek. Ezek a korai fekete-fehér képregények a következôk voltak: "Her Zwaard Van Kürr" (1985-1986), "De Ondergang Der Daciers" (1985-1988) és a "De Slavenjagers" (1989-1991). Csak a családomnak és a barátoknak fénymásoltam belôlük. A "De Slavenjagers" után egy új sztorin kezdtem el dolgozni, a "De Ruiters Der Verdoemenis"-en, amit sosem fejeztem be. 1991-ben Filip Keunen, egy barátom az iskolából, írt pár történetet Odoric-ról, ez adott új lendületet a képregénynek, most már színesben. 1992-ben kezdtem el rajzolni a "The Wall of Doom"-ot, de még mindig csak a saját örömömre. Akkoriban csak a legközelebbi barátaimnak és a családomnak mutattam meg a munkáimat. Nem voltak olyan ambícióim, hogy meg is jelentessem ôket. Aztán egyszer Filip kitalálta, hogy menjünk el egy képregény-vásárba, ahol nekem is meg kellett volna mutatnom a rajzaimat egy portfolion keresztül. Csináltunk 15 portfoliot kartonból és beleraktunk mindegyikbe 10 fekete-fehér és 3 színes rajzot. Nem gondoltuk, hogy akár egyet is eladunk! De kevesebb, mint félóra alatt az összes portfolio elkelt! Furcsa élmény volt ez számomra, mert sosem gondoltam, hogy bárkinek is tetszhetnek a festményeim. Egyik dolog követte a másikat, egy csomó vásáron voltunk, végül kaptunk egy ajánlatot a Wonderland Half Vier Productions-tól, hogy kiadnák a "The Wall of Doom"-ot. Bár így visszatekintve nem vagyok benne biztos, hogy a képregény maga segítette a képregény-rajzolói karrieremet. Tulajdonképpen nem tekintem az erôfeszítéseimet karriernek, csak azért csinálom az egészet, mert szeretek rajzolni. Még ha senki se nézné meg a mûveimet, akkor is rajzolnék!

Aztán elkezdtél CD-borítókat készíteni... Ez hogy jött össze? Ki kért fel az elsô ilyen munkára és melyik borító volt az?

1993-ban az egyik képregény-vásáron, ahol az Odoric-kal voltam jelen, találkoztam Wim Baelus-szal, aki egy kis underground cégnél, a Midian Creations-nél dolgozott. Azonnal érdekelni kezdte a munkám és észrevette a mûveimben a Heavy Metal zene hatását. Wim különben 5 percnyire lakott tôlem, de valahogy még sosem találkoztunk elôtte. Nem sokkal késôbb megkért, hogy készítsek egy borítót az Ancient Rites "The Diabolic Serenades" lemezéhez. Bakeliten akarta kiadni az albumot, de más borítóval, hogy különlegessé tegye. Nekem ez egy álom valóra válását jelentette, hiszen mindig is imádtam a Heavy Metal zenét és a hozzá kapcsolódó képi világot! Amikor az Ancient Rites album megjelent, Hervé az Osmose Productions-tôl felfigyelt a munkámra. Felhívott ezzel kapcsolatban és egy kis idô múlva már dolgoztam is a Marduk "Opus Nocturne"-jén és az Absu "The Sun of Tiphareth"-jén. Wim és Hervé voltak az elsôk, akik hittek bennem, mint Metal együttesek borító-készítôjében, és megadták a lehetôséget, hogy megmutassam, mire vagyok képes. És ezért a mai napig nagyon hálás vagyok!

Milyen rajztechnikákat kedvelsz? Mi a véleményed a komputer segítségével készült rajzokról? Használsz számítógépet?

Akrillal szeretek festeni, kartonra vagy papírra. Az igazat megvallva szeretek 1 vagy 2 színnel dolgozni! Gyûlölöm a szép, élénk színeket, így festés közben mindig keverek hozzájuk egy csomó feketét. A borítóknál Airbrush technikát is alkalmazok, de a képregényeknél nem igazán. Szerintem nem sok jó sülne ki abból, ha elkezdenék számítógéppel alkotni. Szükségem van a személyes kontaktusra a festékkel, papírral, ecsettel, stb. Van valami ebben, az eszközök nemessége, melyekkel elkészítesz egy mûalkotást. Például, egy filc vagy egy golyóstoll nem éppen egy alkotásra való nemes eszköz. Kalligrafikus tollat kell használni, Marter ecsetet, akrilt vagy vízfestéket, ilyesmiket… Vásznat és olajfestéket használnék, ha nem telne olyan sok idôbe, hogy ezekkel az anyagokkal készítsek el valamit. Úgy gondolom, hogy a komputer szükséges és igen értékes eszköz, ha lapkialakításról, szövegekrôl, stb. van szó, de nem magáról a mû elkészítésérôl. Mindig egy festménnyel kezdôdik az egész, amit be kell szkennelni, hogy aztán dolgozhass a számítógéppel. Természetesen összetákolhatsz valamit magazinokból kivett fotókból is, de az ilyesmi engem nem igazán érdekel. Ettôl függetlenül néha szeretek kísérletezni a festményeimmel, megnézni a számítógépen, hogy hogyan mutatnának, ha a színek másmilyenek lennének, vagy hogy egyes részek milyenek felnagyítva, stb.

Mennyi idôdbe telik elkészíteni egy olyan gyönyörû borítót, mint a "The Sun of Tiphareth"?

A "The Sun of Tiphareth" kb. két hét alatt készült el. Bár nem vagyok benne biztos, mert igazából sok mindenen múlik, hogy mennyi ideig tart megcsinálni egy festményt. Elôfordul, hogy hetekig dolgozom egy mûvön, amit aztán senki sem vesz észre, máskor meg egy-két nap alatt elkészítek valamit, amit mindenki elismer. Az inspirációtól függ, meg hogy milyen hangulatban vagyok és hogy érdekel-e a téma, amit festek.

Sokféle képet készítettél már. Néhány az Odoric-hoz kapcsolódik - vagy legalábbis úgy tûnik -, mint pl. az Old Man's Child "Ill Natured Spiritual Invasion"-je, az Infernal Beauty vagy az Absu "The Sun of Tiphareth"-je, míg mások természetesebb, komor elemekkel foglalkoznak, mint a "The Third Storm of Cythraul". Más mûveid nekrotémákat vonultatnak fel, mint a Samhain "The Courier" lemezborítója vagy a Necrodochion utolsó demója. És van egy negyedik kategória is, ami valamiféle Odoric-tól különbözô hôsi fantáziavilág, ilyen a "Smells like team spirit III", a "War Dance I", az Enthroned borítók, a Sear Blissek… Melyiket szereted festeni jobban? Melyek a leginspirálóbb témák számodra?

Mindenekelôtt el kell mondanom, hogy amikor az elsô borítókat készítettem, nem gondoltam, hogy ennyi hasonló munkám lesz még. Minden borítóra úgy tekintettem, hogy csak egy dolog, amit két Odoric oldal között megcsinálok. Akkoriban mindenem az Odoric volt, így megpróbáltam valamit odacsempészni belôle mindegyik festményre. Az Ancient Rites albumon Odoric az árnyékban áll (árny-harcos!), a kardját tartva. A Marduk "Opus Nocturne"-jén, a kecskéken ülô égi nôk közül az egyik elviszi ezt a kardot magával (a kép bal sarkában volt ez a motívum, de sajnos a CD-re került változatból levágták). Ugyanez a kard megjelenik az Enthroned elsô albumának, a "Prophecies of Pagan Fire"-nak a borítóján. A "The Sun of Tiphareth" természetesen Odoric-ot mutatja, megint a kardjával. Az Avatar "Memoriam Draconis" borítója valójában a harmadik Odoric füzetbôl vett helyzet egy jelenete, az Infernal Beauty és az Old Man's Child munkáim pedig az elsô képregénybôl származnak. Mivel igen kevés kelt el a képregények angol változatából (kevesebb, mint 100 db), úgy gondoltam, hogy csak néhány ember fogja észrevenni, hogy a borítóknak közük van a képregényhez. Na, szóval legjobban Odoric-kal kapcsolatos mûveket szeretek festeni! Bár ezt manapság már nehéz fenntartanom, mert a bandák néha azt hiszik, hogy Odoric az ô koncepciójuk része és nem a mûvész alkotása. Ez egy nagy félreértés, hiszen Odoric csak hozzám tartozik és nem valami együtteshez. Ezt fel kéne fogniuk, amikor megkérdeznek, hogy használhatnának-e valamit a képregényeimbôl. Ez olyan, mint amikor egy banda kölcsönvesz Tolkien vagy hasonló írók könyveibôl témákat vagy illusztrációkat… egy banda sem mondaná, hogy csak nekik van joguk felhasználni ezeket az anyagokat.

Amikor olyan mûvön dolgozom, aminek semmi köze Odoric-hoz, akkor általában az együttes adja a koncepciót vagy nekem ugrik be valami, amikor a zenét hallgatom vagy a szövegeket olvasom. Nagyon intenzíven dolgozom és mindig az aktuális borító a mindenem. Próbálok a bandáknak egyéni kinézetet és atmoszférát varázsolni. El akarom kerülni, hogy ugyanazt a dolgot kétszer csináljam, és azt is hiszem, hogy nagyon fontos, hogy a zene, a szövegek és a mûalkotás egy egységet alkossanak. Mivel mindent beleadok az aktuális munkámba, gyakran - annak elkészülte után - igen nehéz továbblépnem a következô feladatra. Az Absu és a Sear Bliss koncepciói a kedvenceim, gondolom, ezért néznek ki olyan jól a borítók. A Sear Bliss koncepciójában rengeteg a melankólia és a zene abszolút az én stílusom. Találkoztam velük a turnéjukon és ez olyan élmény volt, melyre mindig emlékezni fogok. Az Absu világa tele van mítoszokkal és mágiával és epikus történetekkel, amikben imádok elmerülni! A borítóik koncepciója tökéletes számomra, bár Proscriptor csak nagyon keveset enged hozzátenni a rajzokhoz a saját világomból (kivéve persze Odoric-ot a "The Sun of Tiphareth"-en). Mivel megpróbálom megadni minden bandának a saját képi világát, gondolom megtalálható a mûveimben az a sokszínûség, amit említettél.

Néha egy konkrét borítót kérnek tôled, szóval pontosan tudják, hogy hogyan is kéne kinéznie, máskor teljesen szabad vagy. Melyiket szereted jobban? Melyik borítót készítetted a legnagyobb szabadsággal és melyiket a legkorlátozottabban?

Jobban szeretek szabadon dolgozni, ami persze nem jelenti azt, hogy nem hagynám magam befolyásolni a zene, szöveg vagy a koncepció által. Nem igazán szeretem, amikor egy banda vázlatot küld nekem, aminek egyszerûen csak a jobb változatát kell megrajzolnom. Elôfordul, hogy sokkal jobb ötleteket tudnék adni, mint amivel ôk állnak elô. Ettôl függetlenül mindig tiszteletben tartom a zenekar látomásait a saját koncepciójukkal kapcsolatban, így megpróbálom az általuk adott képet olyan széppé varázsolni, amennyire csak tudom. Néhány borító, amibe viszont rengeteg saját ötletet pakoltam: a Nocturnal Breed debütáló albuma, az Enthronedtól a "Prophecies of Pagan Fire", a Thyrfing elsô CDje, a The Darkeningtôl az "Awake", a Morbidtól a "December Moon" és az Evoke-tól a "Dreaming the Reality" (nem számítva persze az Odoric-hoz kötôdô borítókat!)

Melyek azok a szükséges elemek, amiktôl jó lesz egy borító? Melyek a legjobb ill. a legrosszabb munkáid?

Szerintem egy borító ne legyen túl zsúfolt. A legjobb borítók azok, melyek egy olyan koncepcióra épülnek, ami egyszerû de meglepô és nem veszik el a részletekben. Az is nagyon fontos, hogy a színek megfelelôek legyenek. A legjobb munkáim az Absu és a Sear Bliss borítók meg a Morbidtól a "December Moon" (limitált bakelit a Reaper Records kiadásában). A legrosszabb pedig valószínûleg az, amit az Entropy-nak csináltam 1994-ben. Volt benne egy pár jó elem, de anatómiai hibák is. Aztán olyan is volt, hogy a nyomás sikerült borzasztóra, mint a Caducity "Whirler of Fate"-je, az Amsvartner vagy a Displeased válogatás CDje. Nem tudom, mi történt a nyomdában ezekkel a festményekkel, de valami nagyon rosszul sült el! Bárcsak láthatnátok az eredeti mûveket!!

Befolyásol valamilyen módon az adott banda zenéje, amikor a borítójukat rajzolod? Mi az, ami hatással van rád? Apropó, melyik képregényeket találod érdekesnek?

Azt hiszem, a kérdés elsô részére már válaszoltam korábban, így átugranék a második felére. Természetesen nagy képregénygyûjteményem van, szóval mindet felsorolni lehetetlen lenne. Amik gyerekkoromban a legjobban hatottak rám, azok a Prince Valiant, Thorgal, De Koene Ridder, Jugurtha, Storm, The Rise and Fall of The Trigan Empire, De Rode Ridder, Alex… Késôbb elkezdtek érdekelni az amerikai képregények és gyûjtögetni kezdtem a Conan képregényeket, az X-Ment, Wolverine-t, Akirat, az Alienst, stb. Mára már túlléptem ezen a szinten, az amerikai képregények új generációját olvashatatlannak találom! A képi világ túl mangás lett, a történetek túl gyorsak, miközben a színek túlzottan élénkek (és a füzetek teljes egészében komputeren készülnek). Lehet, hogy az új generáció szereti ezeket, én nem! Szóval most a történelmi könyvek érdekelnek, szóljanak régészeti témákról, ókori mítoszokról, legendákról, stb., ezekbôl merítek.

Mely mûvészek hatottak rád? Ami a Metal borítókat illeti, mit gondolsz Petagno és Necrolord munkáiról?

A legtöbb nagy mûvészt szeretem. Frank Frazetta, John Bolton, Boris Vallejo, Simon Bisley, Harold Foster, Rosinski, John Howe, Alex Ross, John Buscema, Alan Lee, Don Lawrence, stb. De egyik sem volt rám igazán hatással. Legjobban a "Conan, a barbár" befolyásolt! Egyszerûen imádom azt a filmet! Mindent begyûjtök vele kapcsolatban, amire csak rá tudom tenni a kezem, mert minden nagyszerû benne. Ha még nem láttad, feltétlenül nézd meg amilyen hamar csak tudod, mert tele van Metal dolgokkal. Valójában néhány jelenet tiszta Black Metal! Szóval, amikor 11 évesen megnéztem ezt a filmet, hatalmas hatással volt rám. Azonnal tudtam, hogy ilyet akarok csinálni a jövôben, és itt is vagyok! Mint mûvész, tudom mennyi munkába telik és milyen nehéz kijönni valami újjal minden egyes alkalommal, így igazán csodálom Petagnot és Necrolordot azért, amit csinálnak. Petagno nagyszerû! Tudtad, hogy még az elsô Aliens filmben is dolgozott?! Necrolord munkái is nagyon tetszenek, mert megvan a saját stílusa, ami könnyen felismerhetô (és ezt nem könnyû elérni). Azzal is tisztában van, hogy a zenekaroknak gyakran szükségük van egy visszatérô témára a koncepciójukban ill. borítóikban, és biztos vagyok benne, hogy sok bandának segített már megtalálni saját koncepcióját vagy szimbólumát.

Kell, hogy tetsszen egy banda zenéje ahhoz, hogy borítót rajzolj nekik? Elôfordul, hogy visszautasítasz egy munkát?

Persze sokat segít az inspiráció megtalálásában, ha tetszik az adott zenekar zenéje. Egyelôre szerencsés voltam ebben a tekintetben, mivel minden bandát szeretek, akiknek borítót készítettem. Amikor majd valami igen rossz anyagot kapok lehet, hogy elutasítom, nem tudom. De ilyen még nem volt.

A CDk, bakelitek és demók mellett csináltál már fanzine-borítókat is, pl. az elsô Oskorei-nek, meg néhány logot is, mint az Odoric-ét, az Oskorei-ét vagy a Kettenhundét (ha jól tudom). Szeretsz más dolgokat is kipróbálni?

Igen, határozottan szeretek próbálkozni a munkáim más területeken való felhasználásával. Csak CD borítót készíteni kicsit unalmas egy idô után és frusztráló is, mert a CD borító formája majdnem mindig négyzet. Szeretek logokat rajzolni, de csak akkor, ha van egy jó ötletem. Annyi logo létezik már! Csak olyat akarok csinálni, ami igazán eredeti. Ôszintén szólva, inkább elkerültem a logos megbízatásokat. Az is gyakran eszembe jut, hogy készíthetnék könyvborítókat meg illusztrációkat olyan szerepjátékokhoz, mint a Stormbringer (Elric), Pendragon (King Arthur), Warhammer 40.000, stb. Ettôl függetlenül, a jövôben próbálok majd többet foglalkozni Odoric-kal, nagyon vissza akarok már térni a történetéhez!

Milyen technikákat szeretnél kipróbálni?

Többféle új technikát szeretnék kitalálni és kipróbálni. Még mindig akarok olyan mûveket készíteni, melyek az árnyékok és a fények hatásán alapulnak. Egy realisztikus stílust (nem túl sok fantasy, inkább történelmi jellegû fantasztikus elemekkel) szeretnék kialakítani, amely elég részletes és mégis homályos. Egy ilyen mûalkotásban nincs mit felfedezni. Olyan mûvet akarok, amely némiképp rejtélyes. Hogy elérjem ezt, néhány részt homályosan kell hagynom, hogy az emberek próbáljanak odaképzelni valamit, amit nincs is ott. Egy ilyen mûfaj megalkotása az, amivel kísérletezni fogok a jövôben.

Miket szándékszol kiadni a jövôben illetve milyen terveid vannak? Mikor jön ki az új Odoric? Köszönöm az interjút. Mondj valami zárszót, légyszíves.

A diszkográfiámban megtalálod, hogy milyen borítók fognak megjelenni a közeljövôben. Ami Odoricot illeti, még mindig nem fejeztem be a második füzetet (csak a 22. oldalnál tartok és még minden fekete-fehérben van), szóval elég soká lesz még, hogy megjelenik. A kiadót is elég rég láttam már, nem nagyon tudom, hogyan is áll a cége. Na mindegy, remélem az emberek nem feledkeznek el Odoric-ról és kivárnak. A következô rész története az elsô rész epilógusa elôtt és után játszódik, és inkább Odoric-ról, mint emberrôl szól. Rengeteg csata lesz, atrocitások, rejtélyek, stb.! A következô két füzet története szintén elkészült már, így remélem, a jövôben több idôt tudok Odoric-nak szentelni, hogy a mondája kicsit gyorsabban haladjon. Zárszóként szeretném megköszönni neked ezt az interjút, Denis. Szerintem nagyon jó, hogy az Ablazine figyel azokra az emberekre, akik borítókat készítenek. Végül pedig szeretnék üdvözölni mindenkit, aki életben tartja az ôsi lángokat. A múlt kreálja a jövôt!!